GYÖNYÖRUTÓPIA – AZ ÚJ ÉVEZRED MEGÁLLÍTHATATLAN VÍRUSA

A testben átélt valódi gyönyör maradandó nyomokat hagy annak megpillantójában is, vonzza a tekintetet. Az orgazmikus erő figyelmet követel, bárki is viseli magán jeleit. Felszabadultság, könnyedség, hamisítatlan erő hatja át a pillanat minden darabkáját, és mi megfeledkezve a túlélés megszállott rögeszméitől - azonnal a jelenbe érkezünk, és csak meghitten hagyjuk elragadtatni magunkat általa. Mert a gyönyör vonzóerő.

​Hatása elementáris - kiszakítva minket a hétköznapok egyhangúságából és rutinjából, az idegszálaink közé hatol, és mi teljesen „beizgulunk” tőle.
 
A gyönyör ragályos. Tudattalanul vonzódunk hozzá, és akarjuk őt a zsigereinkben bármi áron. Az orgazmikus életteliség ellenálhatatlan, felülmúlja az elme korlátozásait, tabuit, a hitrendszereink által kiépített kontrollt, és végül hagyjuk magunkat sodortatni általa.
 
Sokan a gyönyört összetévesztik az ösztönnel, pedig van egy hatalmas különbség közöttük. Az pedig éberség, ami a tudatosságunkból fakadó erőnk. Hiszen az ösztön egy biológiai program, amiben nincs meg a választási lehetőségünk. Eleve elrendelten a túlélést és az abból fakadó elégedettséget és biztonságot helyezzük előtérbe. Az ösztön mechanikusan hajt előre. Kielégülést hozhat, de valódi értékeket nem fog adni számunkra.
 
A gyönyör viszont a lélek ébersége arra, ami túlnyúlik a sóvárgáson és az abból születő determinált cselekvési mintáinkon. Egy olyan luxus, ami azoknak adatott, akik felülkerekedtek a hiányaikon. Persze ilyenkor felhördülhetünk, hogy akkor az orgazmikus vonzóerő csak azoknak adatott, aki nem szenved szükséget? Én azt állítom, a gyönyör karizmatikus ereje azoknak elérhető, akik megtanulták uralni hiánytermészetüket. Tehát ez a luxus nem a jóllakottság magától értetődő eredménye – hanem sokkal inkább annak a belső állapotnak és tudatos döntésnek a következménye, hogy a világ hatásaitól függetlenül vagyunk-e képesek a gyönyör megélésére, vagy sem.
 
Orgazmikus vonzerőd vagy karizmád annak a megtestesülése, hogy képessé tudod-e tenni a testedet függetlenül az elméd korlátozásaitól arra, hogy megengedd a gyönyört fizikai érzetekként megjelenni a testedben – elszakadva a feltételes engedélyadásoktól és a külső bizonyítékokra támaszkodó felhatalmazástól.
 
Be tudod-e fogadni a szenvedélyt, a gyönyört magadba? Meg tudod-e látni azt a körülötted lévő tárgyakban, az emberekben, önmagadban? Rá tudsz-e ülni annak hullámára, és csak elfogadni annak erejét a sejtjeidben anélkül, hogy azt a fejeddel megmagyaráznád? Beengedni az izgalmat, beindulni, beizgulni, hagyni lobogni a véredet korlátozások nélkül? És hagyni csak létezni anélkül, hogy azzal kezdenél valamit? Hogy annak tudatában manipulálj, vadássz, leuralj másokat vagy megdugd őket? Beleállni a gyönyör szolgálatába, és kontroll nélkül követni őt? Inspirálni vele másokat, megfertőzni őket vele?
 
Hajlandó vagy elengedni a külvilágot, amiből eddig vírusként elszívtad az energiát, amit használtál arra, hogy kinyerj belőle valami értéket magad számára mások figyelme, pénze, hatalma és szeretete által? Fel tudsz ébredni a saját testedben úgy, hogy az váljon saját erőforrásoddá? Belső fizikai és lelki gyönyörállapotaid teremtőjévé, amelyekbe tudatosan hívod bele magad? Eggyé tudsz válni az orgazmusod valóságával, amely nem elszívóerő lesz, hanem mások bevonzása a gyönyörbe?