 Hiedelmek sokasága vesz körül minket. Néha ezek oly természetesek, hogy észre sem vesszük. És ez rendben is van addig a pontig, amikor egy reggel arra nem ébredünk, hogy valami olyan mocorog bennünk tagadhatatlanul, ami már nem fér hiedelmeink keretei közé. Ilyen konfliktust szül az is, amikor szembesülünk avval a ténnyel, hogy több embert szeretünk, mintsem lehetne.
 A szerelmet jó megengedni magunknak körülményektől és partnerektől függetlenül. A szerelem valami olyan érzelmi minőség, ami boldoggá, gyönyörtelivé tesz, és emellett egy varázslattal teli út önmagunk felé. De milyen pozitív következményei vannak, ha a szerelmet folyamatosan éltetjük magunkban?
 Vannak, akik azt állítják magukról, hogy valójában szerelmesek. De vajon ez igazi szerelem, vagy inkább a szerelem védjegye alatt kialakított partnerfüggőség?
 Mikor elérkezik hozzánk ez a páratlan lehetőség, csak sodródunk az eseményekkel, érzelmeinkkel, és engedjük, hogy azok vezessenek, vagy éppen maguk alá temessenek minket.
|