A VÁGY TERMÉSZETE

A vágyat a legősibb erők táplálják - maga a fény, tudatosság és szeretet. A vágytól kifényesedsz, ragyogó fénybe öltözöl. A vágy a csendből mozdul, együtt táncolva a világmindenséggel.

A vágy eltölt, kiterjed, vibrál tested sejtjeiben, és azon is túl. Életre kelti lényedet, hullámokban árasztja el azt. Néha a szívben lakozik, és csendben vibrál, és úgy érzed, ereidben méz folyik, néha egész könnyed és hatalmasra kitágult rezgő térré válik körülötted.

​​A szenvedély a testben elakadt, megrekedt, túltelített vágy, mely a forma illúziójának fogságába esik, és elveszíti szabadságát. Amikor a fizikalitásod csapdába ejti a tudatosságod, a vágy már nem a teljességhez való eljutás eszköze lesz, hanem maga a cél, így az szűk határok közé szorul. Ez az elme által kétségbe ejtett vágy fogva tart téged, lángjai szétperzselik testedet, tehetetlenül vergődik az pusztító karjaiban.
 
A sóvárgás pedig az a vágy, mely még nem ébredt rá valódi, önmagát életre keltő erejére. A sóvárgás ezért hiányállapot, a valódi, belső kapcsolat ismeretének hiánya, melynek gyökerei elválasztottságérzetünkben eredeznek. Ezért a sóvárgás a külvilágba helyezett vágy, melyre éhezünk, de sosem elégül ki, mert annak valódi tápláléka a belső egység és integráltág.
 
A vágy harmónikusan, gátak nélkül rezeg együtt a világmindenséggel, tehát önmagunkkal és a bennünket tükröző világgal, míg a szenvedély és sóvárgás diszharmónikus állapotokat teremt bennünk és körülöttünk egyaránt. A szenvedély megszállottá tesz, a sóvárgás függővé, a valódi vágy pedig szabaddá, teljessé és életed művészévé.

Szerző: Kékes Réka