Az INTIM CAFE azért jött létre, hogy lehetőséget adjon azoknak, akik szívesen megosztják kérdéseiket intimitás, szexualitás, valamint kapcsolati témákban. Illetve azoknak is, akik velük együtt szívesen tanulnak egy szakértő által adott, új nézőpontokat képviselő gondolatokból, válaszokból.
Szex közben nem tudom 100%-osan elengedni magam. Ahhoz, hogy sikerüljön az orgazmus, annyira magamra kell koncentrálnom, hogy sokszor már elfáradok benne. Sokszor közel érzem magam ahhoz, hogy orgazmusom legyen, de olyan mintha ott egy falba ütköznék, amit nehéz átlépni. Hogyan tudnám a szeretkezést felszabadultabban, könnyebben megélni, hogy az orgazmushoz való jutás ne egy fárasztó munka legyen?
Az a tapasztalatom, hogy a szex nagyon sokszor célorientált, és a célja maga az orgazmus elérése. De általában pont emiatt az elvárás miatt, hogy megfeleljünk a partnerünknek, vagy csak azért, mert orgazmus nélkül nem éreznénk szexuálisan úgymond "rendben lévőnek" a viselkedésünket, belefeszülünk a szeretkezésbe. Mert valójában úgy tűnik, mintha az orgazmus nem magától születne meg a test vagy lélek vágyaként, hanem sokkal inkább az elme akarja bebizonyítani, hogy maga alá tudja gyűrni a testet, és kontrollálni tudja. Ezek a mentális elvárások szó szerint erőszakot tesznek a rendszerünkön, és a szervezet fokozott stresszbe kerül. Ami azért nem jó, mert az egész testre kiterjedő minőségi orgazmusok egy feszült és relaxáltság nélküli testben nem tudnak megjelenni, és áramlani - maximum a medencében erős stimuláció hatására kiváltódhat rövidebb és felszínesebb orgazmus, ami után igazából nem érzünk pozitív változást, inkább csak lehangoltságot. Ezek a folyamatok végül egyre jobban elmélyülhetnek, és orgazmusaink elmaradhatnak.
Ebben az esetben a legfontosabbnak tartom, hogy először stresszmentesítsük a testet - ez lehet valamilyen légzésterápia, testi vagy vaginális blokkoldás, illetve próbáljuk meg újra felvenni a kapcsolatot az elvárás nélküli gyönyör megélésével, ami hiteles, valódi, magától születik, és nem kell kikényszeríteni. Mondjuk el a partnerünknek a problémánkat, és akár vele együtt elkezdhetjük az újratanulását annak, amiben csak olyan dolgot csinálunk, ami valódi élvezetet okoz, amire nyílik a testünk, még akkor is, ha ez esetleg lassú folyamatnak tűnik. De a legjobb, ha először csak magunkban gyakorlunk, figyeljük, hogy mire reagál jól a testünk, és azokat osztjuk meg a partnerünkkel. Hiszen a szeretkezés egy játék, egy felszabadult és őszinte öröm kifejeződése. Ne minősítsük az örömünket, csak hagyjuk létezni anélkül, hogy bármilyen belső kényszer lenne rajtunk. A szeméremtesti orgazmus nem cél, hanem csak egyfajta kifejeződése a gyönyörnek.
A másik probléma, ha nem a test a blokkolt, akkor a szexuális energiánk nagyon alacsony. Akkor viszont érdemes kerülni az elélvezést, mert avval visszaesik az energiaszint. Ha ez volt a probléma, akkor 3-4 hét alatt általában visszanyerjük az eredeti érzékenységünket, és utána érdemesebb sokkal kevesebbszer elmenni, és akkor megmarad a lehetőség az izgalmi szint gyors emelésére..
Ebben az esetben a legfontosabbnak tartom, hogy először stresszmentesítsük a testet - ez lehet valamilyen légzésterápia, testi vagy vaginális blokkoldás, illetve próbáljuk meg újra felvenni a kapcsolatot az elvárás nélküli gyönyör megélésével, ami hiteles, valódi, magától születik, és nem kell kikényszeríteni. Mondjuk el a partnerünknek a problémánkat, és akár vele együtt elkezdhetjük az újratanulását annak, amiben csak olyan dolgot csinálunk, ami valódi élvezetet okoz, amire nyílik a testünk, még akkor is, ha ez esetleg lassú folyamatnak tűnik. De a legjobb, ha először csak magunkban gyakorlunk, figyeljük, hogy mire reagál jól a testünk, és azokat osztjuk meg a partnerünkkel. Hiszen a szeretkezés egy játék, egy felszabadult és őszinte öröm kifejeződése. Ne minősítsük az örömünket, csak hagyjuk létezni anélkül, hogy bármilyen belső kényszer lenne rajtunk. A szeméremtesti orgazmus nem cél, hanem csak egyfajta kifejeződése a gyönyörnek.
A másik probléma, ha nem a test a blokkolt, akkor a szexuális energiánk nagyon alacsony. Akkor viszont érdemes kerülni az elélvezést, mert avval visszaesik az energiaszint. Ha ez volt a probléma, akkor 3-4 hét alatt általában visszanyerjük az eredeti érzékenységünket, és utána érdemesebb sokkal kevesebbszer elmenni, és akkor megmarad a lehetőség az izgalmi szint gyors emelésére..
49 éves nő vagyok. Nemrég ért véget egy 17 éves kapcsolatom, amelyből az utolsó 8 évből teljesen kimaradt a szexualitás. Tudom, furcsa ezt így olvasni, de ez van. Amíg volt, számomra kielégítő volt, bár a társammal elejétől fogva érezhető volt a kettőnk közötti szexuális különbözőség. A szex helyett azonban nagyon sok gyengédségben, simogatásban, babusgatásban volt részem.
Ha ez nincs, akkor biztos nem tartok ki eddig. Azt hittem, "így maradtunk". Megbékéltem a sorsommal, szerettem a párom. Igen ám, de ő egyszer csak szerelmes lett. Csak éppen nem belém. Szétmentünk. Én rögtön egy tőlem 7 évvel fiatalabb férfi a karjaiba szaladtam. Fél éve tart ez a kapcsolat. A szex terén számomra felfoghatatlan problémába ütköztem(tünk). Tulajdonképpen egy az egyben bemásolhatnám az előző bejegyzést, amit itt az oldalon olvasok. Annyi különbséggel, hogy fél év alatt egyszer sem sikerült eljutnom az orgazmusig. Pedig képes vagyok rá. A párom mindent megtesz, türelmes. Sokat beszélgetünk erről, de nem találjuk a megoldást. Korábbi kapcsolataimban nem volt ilyen probléma.
Itt több dolog is lehet, ami miatt az orgazmus nem következhet be. Az egyik, hogyha sokáig nincs szexuális kapcsolódás partnerrel, akkor úgymond "elszokunk" a partneri dinamikától. Ha volt ezalatt az időszak alatt maszturbáció, akkor pedig az is megtörténhet, hogy már csak arra reagálunk. Emellett azt a kérdést is érdemes feltenni magunknak, hogy az elválás okozott-e bennünk olyan bizalomvesztést, ami miatt nem tudunk feloldódni a jelenlegi párunkkal. A másik kérdés a múltból fakadó elakadásokon túl pedig a partnerünkkel való kapcsolati dinamika. Hogy mennyire bízunk a másikban, milyen szexuális szokásokkal rendelkezünk, hogyan tudjuk azokat megbeszélni egymással, és ki tudjuk-e fejezni valódi igényeink. Az összehangolódáshoz is kell idő, és az ahhoz vezető leggyorsabb út egymás megismerése, és egymás szexuális nyelvének megtanulása. Mivel a leveledben rengeteg tényező van, ezért sajnos nem tudok egyértelmű választ adni, hiszen a felsoroltak közül bármelyik és az össze is jelen lehet nehezítő tényezőként. Talán érdemes ezeket kitisztázni, és különválasztva mindegyikre ránézni.
Itt több dolog is lehet, ami miatt az orgazmus nem következhet be. Az egyik, hogyha sokáig nincs szexuális kapcsolódás partnerrel, akkor úgymond "elszokunk" a partneri dinamikától. Ha volt ezalatt az időszak alatt maszturbáció, akkor pedig az is megtörténhet, hogy már csak arra reagálunk. Emellett azt a kérdést is érdemes feltenni magunknak, hogy az elválás okozott-e bennünk olyan bizalomvesztést, ami miatt nem tudunk feloldódni a jelenlegi párunkkal. A másik kérdés a múltból fakadó elakadásokon túl pedig a partnerünkkel való kapcsolati dinamika. Hogy mennyire bízunk a másikban, milyen szexuális szokásokkal rendelkezünk, hogyan tudjuk azokat megbeszélni egymással, és ki tudjuk-e fejezni valódi igényeink. Az összehangolódáshoz is kell idő, és az ahhoz vezető leggyorsabb út egymás megismerése, és egymás szexuális nyelvének megtanulása. Mivel a leveledben rengeteg tényező van, ezért sajnos nem tudok egyértelmű választ adni, hiszen a felsoroltak közül bármelyik és az össze is jelen lehet nehezítő tényezőként. Talán érdemes ezeket kitisztázni, és különválasztva mindegyikre ránézni.
Elkezdtem a reggeli-esti önygyönyöradást csinálni, de most pár nap után oda jutottam, hogy nem megy tovább. Az elejétől fogva nagyon mechanikusnak, erőltetettnek, frusztrálónak, unalmasnak éreztem. Az erekcióm is hamar elmúlt, és csak az órát néztem hogy mikor telik le az idő. Azt éreztem, hogy túl kontrollált az egész, és orgazmus nélkül semmi értelme. 32 évnyi "mechanikus faszverés" következtében a magammal szembeni intimitásom kb. nulla.
Ami ezzel kapcsolatban feljött, az egy mély önutálat-öngyűlölet - a testem teljes elutasítása (undorodok magamtól), szégyen, harag, düh, sértődöttség, türelmetlenség, önsajnálat és szenvedéshez való ragaszkodás. Azt érzem, hogy nagyjából az egész testem be van feszülve, nem merem elengedni magam, nem merem megengedni magamnak az élvezeteket, az önszeretetet, a sebezhetőséget. Most visszatértem oda, hogy elkezdtem a hasi légzést gyakorolni (mert a légzésem is felületes), kiírni magamból, ha jön valami, és elfogadni a jelenlegi érzéseimet. Megköszönném, ha tudnál adni valami tanácsot, hogy milyen irányba érdemes innen továbbmenni!
Az út sajnos gyakran csak az árnyékokon keresztül vezet. Én javasolnám, hogy folytasd az öngyönyöradás-gyakorlatot, bármennyire is sikertelen, frusztráló, és ha nagyon fáj, nagyon nehéz, akkor állj meg pillanatokra, és csak engedd be magadba az érzéseket, merj sírni, ha kell, dühöngeni stb. Merd felengedni a mélyből a fájdalmadat evvel kapcsolatban! És aztán folytasd tovább, és keresd a gyönyört benne, akármilyen nehéz is. Kezdd el magadhoz ölelni a benne rejlő lehetőséget, bármilyen kicsiny vagy láthatatlan! Ha találsz egyetlen piciny örömet - akár a péniszedet simogatva, akár más bőrfelületeket, vagy a lassú mozdulatban, ringatózásban találni fogódzót. Bármi lehet egy kulcs, csak keresd rendületlenül. Ehhez nagyon fontos figyelni, időt szánni rá, és valóban akarni elérni. Ha már találtál egyetlen gyönyörteli pontot, mozdulatot, akkor menj bele, nyisd ki, fedezd fel, terjeszd ki más részekre is. Ez az egyetlen mód, hogy szembenézzünk magunkkal, és azzal, hogy vannak utak, amiket nem jártunk, és azokat újra élővé kell tenni, megnyitni. Fájdalmas néha megérteni, hogy felnőttként nem tanultunk meg járni, nemhogy futni, de bármikor van lehetőség a felemelkedésre, és kiemelkedésre, csak gyakorlás és türelem kérdése...
Az út sajnos gyakran csak az árnyékokon keresztül vezet. Én javasolnám, hogy folytasd az öngyönyöradás-gyakorlatot, bármennyire is sikertelen, frusztráló, és ha nagyon fáj, nagyon nehéz, akkor állj meg pillanatokra, és csak engedd be magadba az érzéseket, merj sírni, ha kell, dühöngeni stb. Merd felengedni a mélyből a fájdalmadat evvel kapcsolatban! És aztán folytasd tovább, és keresd a gyönyört benne, akármilyen nehéz is. Kezdd el magadhoz ölelni a benne rejlő lehetőséget, bármilyen kicsiny vagy láthatatlan! Ha találsz egyetlen piciny örömet - akár a péniszedet simogatva, akár más bőrfelületeket, vagy a lassú mozdulatban, ringatózásban találni fogódzót. Bármi lehet egy kulcs, csak keresd rendületlenül. Ehhez nagyon fontos figyelni, időt szánni rá, és valóban akarni elérni. Ha már találtál egyetlen gyönyörteli pontot, mozdulatot, akkor menj bele, nyisd ki, fedezd fel, terjeszd ki más részekre is. Ez az egyetlen mód, hogy szembenézzünk magunkkal, és azzal, hogy vannak utak, amiket nem jártunk, és azokat újra élővé kell tenni, megnyitni. Fájdalmas néha megérteni, hogy felnőttként nem tanultunk meg járni, nemhogy futni, de bármikor van lehetőség a felemelkedésre, és kiemelkedésre, csak gyakorlás és türelem kérdése...
|
|
HOGYAN KAPSZ VÁLASZT A KÉRDÉSEDRE?Ha te is szeretnéd kérdéseiddel gazdagítani ezt a fórumot, akkor töltsd ki ezt az űrlapot. Add meg azokat a lényeges információkat magadról két-három rövid mondatban, amiket fontosnak tartasz elmondani a téma kapcsán, majd fogalmazd meg a kérdést érthetően, és küldd el. A kérdésed a válasszal együtt egy-két napon belül felkerül az üzenőfalra.
|