 A világ a másságot gyakran negatívan értékeli, ezáltal köveket gördítve potenciális energiakészletünk elé. Sokszor ezek a tagadó hozzáállások kollektív félelmekből fakadnak, egyéni személyes traumákból, előítéletekből. Elfogadhatjuk ezeket a korlátolt elméleteket mások életében, de vajon szükségszerű-e elfogadni a sajátunkban? Elfogadható-e más életét élni a sajátunk helyett? És van-e lényegi különbség az elfogadottól picit eltérő vagy erőteljesen más irányok között? Talán ennek meghatározása is nagyon társadalom-, és kultúrafüggő, és talán a legegyszerűbb meghatározni saját szexuális egyéniségünket, amiben természetesen érezzük magunkat, akadályoktól vagy ítéletektől mentesen. Ha képesek vagyunk ezt felvállalni saját, személyes, privát életünkben – már elég egy olyan szilárd alap felállításához, mely stabilan segít - támogat minket önmagunk kifejezésében. Egy szabad természetes szexuális lény – aminek határait és körvonalait mi határozzuk meg, sokkal erősebb és változásrakészebb személyiséget eredményez, mint egy önmagát nem felismerő instabil karakter. Ha tudjuk, mire vágyunk, mit szeretnénk kifejezni és megvalósítani szexuális életünkben, és azt fel is merjük fedni saját magunk, vagy partnerünk számára, sokkal bizalmasabb intimitáshoz juthatunk el más kapcsolatainkban is. Sokszor az elfojtás, a szégyen és bűntudat csak ideiglenes harmóniát teremtenek, és aztán sokkal nehezebb és veszteséggel telibb helyzetbe kerülhetünk, mint hittük. Sokkal nagyobbat veszítünk azáltal, mintha ezt tisztáztuk volna hamarabb, és mást sem hozunk akkor érthetetlen helyzetekbe. A szexuális tér egy olyan – ítéletektől és korlátoktól mentes tér, ahol a partnerek őszintén felvállalhatják hiányosságaikat, vágyaikat, fejlődésre való készségeiket – valódi leplezetlen önmagukat. Ez a tér – sokszor azt hisszük, a beteljesülés és földi paradicsom helye, de – sokkal inkább az őszinteségé, a realitásé, a valódi szándéké - mindenféle hamis ígéret és játszott valóság nélkül. Az testi érintkezésben nem az a cél, hogy tökéletesek legyünk a másik vagy a világ számára, hanem az, hogy félretegyük maszkjainkat, és merjünk szembenézni a valósággal, és merjünk változni azáltal, hogy önmagunk vagyunk önmagunk természetességében, egyszerűen. Amikor kitárulkozunk, és megmutatjuk szexuális – és ezáltal eredeti természetünket (mert hol is tudnánk a legeredendőbbek lenni, ha nem a szexualitásban), amikor felvállaljuk orgazmikus eredetünket és a sajátságunkból vagy másságunkból fakadó egyéniségünket, olyan részekre bukkanhatunk saját lényünkben, amelyek válaszok lehetnek más életterületen lévő problémáink megértésében, feloldásában. Merjük felvállalni Másságunkat, sajátságos egyedi önkifejezésünket - lehetőséget adva azoknak, akiknek őszinte kitárulkozásunk kapuvá válhat egy mélyebb szintű kapcsolódásra - velünk és önmagukkal -, és engedjük továbbmenni azokat, akik másféle megtapasztalásra vágynak. Ne felejtsük viszont, hogy úgy válasszunk partnereket ehhez, akik a megérzéseink szerint megfelelőek, és alkalmasak az intimitásnak olyan mélységéig eljutni, amire mi is készek és nyitottak vagyunk. Talán ehhez a legjobb eszköz a kommunikáció és finom testi utalások, jelzések. Ha lépésről lépésre haladunk, megadjuk azt a keretet a folyamatnak, amiben senki sem sérül, vagy adja ki magát túl korán. Bízzunk a kapcsolatainkban, a Kapcsolat szentségében, és használjuk a szexuális és kapcsolati területeinket arra, amire rendeltett – a bizalomra és őszinteségre. Szerző: Kékes Réka
Hasonló témájú előadások, élményworkshopok: A SZERETKEZÉS ENERGETIKÁJA A SZEXUALITÁS MŰVÉSZETE Comments are closed.
|