 Amikor a partneremmel belekezdtem a “nemelmenős” szeretkezésekbe, egy idő után azt vettem észre, hogy teljesen megváltozott a szexuális attitűdöm. Gyakorlatilag eltűnt az előjáték az életünkből, és a szexuális energia növekedése miatt egy folyamatos és kölcsönös energiaáramlásban voltunk. Egy végtelen, állandó energetikai szeretkezésben, függetlenül attól, hogy együtt, egy térben voltunk-e, vagy sem, teljesen kinyíltak az érzékszerveink, és azok a finom, érzékeken túli jellegeink is, ami által láthatatlan módon letapogattuk és vettük egymás jeleit. Nem volt szükség az egymásra hangolódásra sem fizikai, sem érzelmi szinten. Mintha csak benne lettünk volna a szeretkezés óceánjában, annak tiszta, végtelen terében. Mintha a szeretkezés egy meg nem szűnő állapot lett volna, és mintha a vágy önmagát gerjesztette volna. Érdekes volt felfedezni azokat a különbségeket vagy ellentéteket, ami az ejakulációval és energia elengedésével járó szex és az energiamegtartó szex közötti végtelen szakadék. Mert a hagyományos szexhez képest ez egy totálisan más világ, más működéssel, más jelrendszerekkel. Sokan attól kerülnek izgalmi állapotba, ha mások érintik nemi szervüket, a fizikai érintés mennyiségének és erejének köszönhetően ébred fel a vágy a testben, az elsődleges nemi szervekben. És mi beléptünk egy teljesen más módon értelmezhető univerzumba. Mi nem azért szeretkeztünk, hogy felépítsünk egy közös szexuális teret, amiben felizgulhatunk, egymást gerjesztve magasabb kéjállapotokhoz jutva. A szeretkezés inkább egy megnyugtató hűs tava lett kapcsolatunknak, ahol a lángba borult testünk megnyugodhat, elcsitulhat egy kis időre. Mintha a szex különféle szakaszai teljesen felcserélődtek volna. A hétköznapok lettek a csodák, a vágyakkal teli pillanatok, és ünnepek, és a szeretkezés maga a megpihenés, csendes megnyugvás piciny menedéke… Szerző: Kékes Réka
Comments are closed.
|