 A testben átélt valódi gyönyör maradandó nyomokat hagy annak megpillantójában is, vonzza a tekintetet. Az orgazmikus erő figyelmet követel, bárki is viseli magán jeleit. Felszabadultság, könnyedség, hamisítatlan erő hatja át a pillanat minden darabkáját, és mi megfeledkezve a túlélés megszállott rögeszméitől - azonnal a jelenbe érkezünk, és csak meghitten hagyjuk elragadtatni magunkat általa. Mert a gyönyör vonzóerő.
 Amikor nem érzünk biztonságot, akkor feszült figyelemben vagyunk. Gyönyöráramlásunk megszűnik, testünk izmai készenlétben várják az utasításokat. Az aktivált életenergia hirtelen megugrik, és keresi a túlélésre a megfelelő választ. A szexuális vágy luxussá válik.  Annyit éltünk fájdalomban, kicsiségben, gyengeségben, hiányban, kiszolgáltatottságban, hogy megtanultunk együtt létezni vele. Kifejlesztettük azt a képességünket, hogy kéjérzetünket a feszültségből, hiányból táplálkozó stressztől való rövid megszabadulásunkból nyerjük.
 Tudod-e, hogy a farkad valójában mire vágyik? Mennyire mered érzékelni és előtérbe helyezni őt ahelyett, hogy használnád és tárgyiasítanád? Hallod-e az igényeit, a valódi szükségleteit, vagy épp csak kiszolgál téged és rajtad keresztül másokat is?
 Sokan nem tudják, hogy a légzés az egyik legfontosabb kulcs ahhoz, hogy milyen minőségben és intenzitással vagyunk képesek átélni és kiterjeszteni orgazmusainkat. Egy olyan eszköz, mely által a szexuális energiát emelni tudjuk a szervezetben – ezáltal összes sejtünket ellátva vitális életenergiával.
 Az érintés egyetemes, szavak nélküli párbeszéd. De vajon fejleszthető-e az érintés általi kommunikációnk tudatosan is? És ha igen, akkor mik azok a szabályok, amik által erotikus kifejezésmódunk egyértelműbb és elmélyültebb lehet?
 Biztos, hogy a szexuális vonzerő titka az, amit cikkek ezrei állítanak? Biztos, hogy az a legfontosabb szempont, hogy hogyan nézünk ki külsőleg, megfelelünk-e a társadalom által kreált vizuális követelményeknek, illetve hogy mekkora súlyfeleslegünk van? Vagy a szexuális karizma a lélek erejéből fakad, és a külső inkább ennek megnyilvánulása és kifejezésmódja?
 A minap egy fontos téma került újra terítékre egy barátom által, ami nagyon elgondolkoztatott. Tantráról osztottuk meg véleményeinket, tapasztalatainkat. Egy ponton elágazott a témához való hozzáállásunk. Fontos e ragaszkodni egy általunk hitt jó dologhoz úgy, hogy még ezt a testünk nem érzékeli, sőt, másra vágyik?
 A vágyat a legősibb erők táplálják - maga a fény, tudatosság és szeretet. A vágytól kifényesedsz, ragyogó fénybe öltözöl. A vágy a csendből mozdul, együtt táncolva a világmindenséggel.
 Hiedelmek sokasága vesz körül minket. Néha ezek oly természetesek, hogy észre sem vesszük. És ez rendben is van addig a pontig, amikor egy reggel arra nem ébredünk, hogy valami olyan mocorog bennünk tagadhatatlanul, ami már nem fér hiedelmeink keretei közé. Ilyen konfliktust szül az is, amikor szembesülünk avval a ténnyel, hogy több embert szeretünk, mintsem lehetne.
|